A baróti új református templom felszentelése előtti napon a Zathureczky Gyula énekkar által szervezett hagyományos kórustalálkozó zárószavaként Krizbai Imre tiszteletes azt kérte, hogy azokra a magyarokra, akik Erdély olyan részén laknak, hol lélekszámuk igen alacsony, ne mondjuk azt, hogy szórványságiak – utalt az eseményre meghívott fogarasi–kőhalmi összevont kórusra. Elég, ha szűkebb szülőföldjüknek megfelelően barcasági, mezőségi vagy éppen moldvai magyarságot mondunk. A székelyföldi közösségszervezőknek nagyobb szerepet kell vállalniuk abban, hogy az erdélyi tömbmagyarságtól távolabb szakadtak is nemzetünk részének érezzék magukat. Ennek egyik leghatásosabb módja, ha saját egyházi, ifjúsági, kulturális és közéleti rendezvényekre meghívják őket. /Hecser László: Ne legyen a szórvány – szórvány! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./
2006. augusztus 14.
A Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn, avagy ahogy a szervezők megfogalmazták, az unitáriusok legnagyobb szabadtéri templomában, nyolcadik alkalommal került sor a hét végén az Unitáriusok Egyetemes Találkozójára. A szabadtéri ünnepi istentiszteleten dr. Szabó Árpád unitárius püspök, valamint Lőrinczi Lajos csehétfalvi lelkész hirdetett igét. A találkozó fontos momentumát képezte a címeres zászlók átadása a kiválasztott egyházközségeknek. A rendezvény keretében két évvel ezelőtt honosították meg, hogy ünnepélyes keretek között címeres gyülekezeti zászlót adnak át. Ez alkalommal az abásfalvi, a kőhalmi, a firtosváraljai, valamint az oklándi egyházközségek képviselői vehették át a díszes lobogót. A találkozó kulturális műsorral folytatódott, majd a legnagyobb székely, Orbán Balázs síremlékének koszorúzásával ért véget. /Szász Emese: Unitárius találkozó Szejkefürdőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 14./
2006. szeptember 16.
A gyermeklétszám csökkenése miatt nem indulhat magyar nyelvű kilencedik osztály idén Nagyszebenben az Octavian Goga Gimnáziumban, bár Keresztes Gizella aligazgatónő úgy vélekedett, hogy megfelelő politikai akarattal fenn lehetne tartani az anyanyelvi oktatást. A megyében a nagyszebeni középiskola mellett már csak Szászmedgyesen működik magyar kilencedik osztály, és az ingázás helyett a diákok többsége inkább román tagozaton tanul tovább. Keresztes Gizella szerint a középiskolai osztály megszűnésével a nagyszebeni magyarság megmaradása kerülhet veszélybe. A tanárnő szerint az Oktatásügyi Minisztériumban az RMDSZ-t képviselő Murvai László igazgató nyugdíjazása után a Szeben megyei magyarság támogatás nélkül maradt. – Kötő József volt államtitkárhoz hiába fordultunk segítségért. Egyszerűen azt mondta, hogy szerezzünk gyerekeket – mondta az aligazgatónő. – Ezt azonban, nem olyan egyszerű megoldani, hiszen nagyon sok a vidéki fiatal, aki az ingázás és a bentlakási költségek miatt nem választja iskolánkat – tette hozzá. A nagyszebeni pedagógusok úgy érzik, hogy az oktatási tárca igazságtalanul a Szászmedgyesi Országos Gázipari Szakközépiskola javára döntött, hiszen ott indulhat magyar nyelvű osztály. Keresztes Kálmán helyettes főtanfelügyelő úgy vélekedett, hogy a szászmedgyesi középiskola semmivel sem gyengébb, de az érettségi eredmények ennek az ellenkezőjét bizonyítják, mert a szászmedgyesi szakközépiskola összes magyar diákja sikertelenül vizsgázott. Az idén kisérettségiző diákok fele választotta a szakközépiskolát, a többiek Kolozsvárra és Székelyudvarhelyre mentek. Varró Sándor református lelkipásztor Nagyszebenbe kerülése óta egy szórványkollégium létrehozásán fáradozik. Az Apáczai Közalapítvány támogatásával 2004-ben sikerült befejezni az épületet, amely jelenleg húsz diákot tud befogadni. Tavaly csupán tízen választották a szórványkollégiumot szálláshelyül. Varró Sándor egyelőre abban látja a megoldást, hogy a Szeben megyei magyar gyermekeket valamelyik neves egyházi iskolába Nagyenyedre, Marosvásárhelyre, Kolozsvárra vagy Kőhalomra irányítsák. Serfőző Levente, a HID – Szebeni Magyar Egyesület elnöke elégedetlen a Szeben megyei magyar nyelvű oktatást képviselő szakemberekkel. Még az Octavian Goga Gimnázium magyar tagozatának tanárai is a román tagozatra küldik saját gyerekeiket ahelyett, hogy példát mutatva magyar nyelven iskoláztatnák őket. /D. I.: Nem indul líceumi magyar osztály. Nagyszeben diákjai román tagozaton tanulnak tovább. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./
2007. szeptember 10.
A szeptember 9-én lezárult III. Ökumenikus Nagygyűlésen a református szórvány közösség is képviselve volt Szegedi László kőhalmi református esperes révén. „Nagyon szomorú, hogy 2007-ben, Európa kulturális fővárosában, egy nemzetközi ökumenikus találkozón, ahol a toleranciának, a szabad véleménynyilvánításnak a legtermészetesebbnek kéne lennie, a Ceausescu-korszakra emlékeztető módszerrel hallgattatták el azokat a fiatalokat, akik síkra kívántak szállni egy tulajdon jogi helyzetének tisztázása ügyében. Fájdalmas, hogy kétezer résztvevő közül senki nem akadt, aki szót emelt volna a diszkriminatív megnyilvánulások ellen tiltakozó református egyházi nyilatkozat mellett, beleértve a testvéregyházakat is” – fejtette ki a lelkész. /Nagyszebeni árnyékok. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./
2007. október 19.
Tizenöt évvel ezelőtt, 1992-ben Diaszpóra néven alakult meg a romániai szórványmagyarságot szolgáló alapítvány. Előzőleg 1991. november 15-én a mezőújlaki Földes Károly-emlékünnepségen Szegedi László javasolta, hozzanak létre egy alapítványt, amely a romániai magyar diaszpóra lelki és társadalmi gondozásával, kulturális életének megszervezésével, önazonosságának megtartásával foglalkozzon. A kolozsvári Protestáns Teológia református, unitárius és evangélikus hallgatói Vetési László lelkész vezetésével – a Diaszpóra Alapítvány jogi keretei között – másfél évtizede rendszeresen vállalják a szórványgondozó munkát. Lelkész nélküli gyülekezetekben, szórványközösségekben szolgálnak, családokat látogatnak, a gyermekekkel és az ifjúsággal foglalkoznak. A lélektől lélekig misszió munkaprogram tervszerűen és átgondoltan veszi számba a peremeken élőket. Eljutnak olyan településekre, ahol az utolsó két magyar, hetvenen felüli házaspár két kezével javítja a templomot, hogy az ne omoljon össze az ő életükkel. Vetési László kijelentette: „A szórvány családtag az egyetemes egyházban. A szórvány tagjai testükkel és szellemükkel védték és védik a tömböt, ezért a tömb felelősséggel tartozik a diaszpóra iránt. ”A Diaszpóra Alapítvány az egyetlen, amely eljutott a cselekvésig. „Ne tekintsenek át felettük – a szórványok feje felett –, magyarságunk vezetősége ne mondjon le róluk!” – fogalmazza meg a kérést Vetési László. Szegedi László esperes Kőhalomban úgy mutatta be a fellépő ötven gyereket, mint családjának tagjait, akik hat megye tizenkilenc településéről érkeztek, parókiáján laknak és jelenlétükkel a kőhalmi magyar középfokú oktatást is erősítik. /Ambrus Attila: Magyar igen nem magyar helyett. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./
2007. október 19.
A Diaszpóra Alapítvány díjazta a románok lakta vidéken élő magyarokért fáradozókat. Amikor három éve megkezdte működését, még csak három-négy magyar gyermeket hoztak ide a szülők, azóta már közel harmincan járnak a gyulafehérvári szórványközpontban működő magyar napközibe. A szórványközpont létrehozását kezdeményező és hívei segítségével kivitelező Gudor András gyulafehérvári református lelkész reméli, hogy nem kell majd győzködni a szülőket: írassák magyar tannyelvű osztályba a gyermekeket. A közel 80 ezres Gyulafehérváron és közvetlen körzetében mindössze 1500 magyar él, közülük közel 700 római katolikus és valamivel több mint 400 református. Meghaladja a százat azoknak a száma, akik már alig tartoznak valamelyik felekezethez. A lemorzsolódást és a lassú beolvadást szeretnék fékezni az amerikai és holland segítséggel 2001 és 2004 között felépült szórványközpont révén. Ezt az igyekezetet segíti a római katolikus felekezetű, magyar tannyelvű Gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium is, amelyben magyar tannyelvű óvoda is működik. A kicsik innen minden délben átjárnak a szórványközpontba, és pajtásaikhoz csatlakozva a közel harminc apróság napközis rendszerben tölti el a délutánt. Gyulafehérváron pillanatnyilag a Gróf Majláth Gusztáv Károly-Líceum mellett a Vasile Goldis Iskolában működnek magyar tannyelvű osztályok. Utóbbiban összevont osztályok vannak, mind az 1–4., mind az 5–8. -os tagozatonA gyulafehérvári szórványközpontban működik a Bod Péter Alapítvány és egy kisebb könyvtár is. Gudor András örömmel vette át az Erdélyi Református Egyházkerület Diaszpóra Alapítványa 15. évfordulóján, a Brassó megyei Kőhalomban megtartott ünnepségen a Czelder Márton-díjat. Hozzá hasonlóan az ünnepségen Földes Károly-díjjal jutalmazták a Fehér megyei Kiskapusról származó Szabó Endre ploiesti-i református egyházgondnokot. „Nagyon meglepett a díj, hiszen én csak azt tettem és teszem, amit magyar reformátusként tennem kell a Ploiesti-en élő magyarokért. Az ajtóm mindenkor minden magyar előtt nyitva áll, nálam a magyar szóért soha nem kellett sorba állni, és az nem került semmibe” – nyilatkozta a nyugalmazott egészségügyi asszisztens. Az alig ötvenfős ploiesti-i református gyülekezet az egyetlen a városban, ahol még magyarul imádkoznak, és magyarul szól a zsoltár. A gyülekezet 99 százaléka 70 év feletti. Czelder Márton a 19. század második felében tíz évig dolgozott Ó-Romániában református misszionárius lelkészként. Ő szervezte meg, és alapította a pitesti-i, a ploiesti-i, a galaci, a brailai, a calarasi-i, a focsani-i, a craiovai, a szászkúti és a konstancai református, illetve protestáns gyülekezeteket, amelyekben templomokat és iskolákat építtetett. A mezőújlaki születésű Földes Károly az 1900-as évek első felében több tanulmányában dokumentálta, és hívta fel a figyelmet a mezőségi szórványban élő magyarok beolvadására. /Benkő Levente: Szolgálat a szórvány szórványában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./
2007. október 20.
Október 16-án Kőhalomban a Diaszpóra Alapítvány fennállásának 15 éves évfordulóját ünnepelték. Az ünnepség Vetési Lászlónak, az alapítvány elnökének vetítettképes előadásával kezdődött. Ezt követően Jenei Tamás díjalapító, az Alapítvány alelnöke mondott beszédet. Az Erdélyi Református Egyházkerület és a Diaszpóra Alapítvány idén Czelder Márton-díjjal Gudor András gyulafehérvári lelkészt tüntette ki, aki több évtizedig Búzásbocsárdon és Alsókarácsonyfalván szolgált, és éveken át gondnoka volt az algyógyi szórványtáboroknak. A Földes Károly-díjat Szabó Endre ploiesti-i református gondnoknak ítélték oda, aki több évtizede hűségesen szolgálja a Kárpátokon kívüli szórványmagyarságot. /Sipos-Vízaknai Balázs: Tizenöt éves a Diaszpóra Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./
2007. december 19.
December 18-án, a kisebbségek napján zárta a közép-, kelet- és dél-európai interetnikai kapcsolatok regionális központja (PER) a Sokféleség – esély a jövőért című rendezvénysorozatát Bukarestben, amelyet a kormánnyal közösen szerveztek a fiatalok kisebbségekkel kapcsolatos ismereteinek bővítése céljából. Ennek keretében képzőművészeti versenyt szerveztek líceumi diákok számára, sor került egy rádiós kampányra, Románia interkulturális térképének megrajzolására és egy újságírói versenyre is. Ez utóbbi fődíját a bukaresti Új Magyar Szó és a Cotidianul napilapok kapták. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a 2007. évi Kisebbségekért Díjat december 18-án adta át. A 16 kitüntetett között volt Béres András, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rektora, kisebbségpolitikus, Czeglédiné Gurzó Mária, a gyulai Nicolae Balcescu Gimnázium igazgatója, továbbá a marosvásárhelyi Lazarenum Alapítvány és Szegedi László kőhalmi református lelkész is. /K. Gy., P. K. : Díjazott kisebbségek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./
2007. december 19.
Magas a nemzeti kötődés nélküliek aránya Magyarországon és Szlovákiában, az erdélyiek esetében viszont még az egy százalékot sem éri el. Van, aki csak legyint, van, aki okádást színlel, amikor valahol elhangzik: templom és iskola. Pedig a két intézmény közti kapcsolat, a hozzájuk fűződő közösségi viszony valójában meghatározza a nyelv- és identitásvesztés mértékét, illetve az önazonosság fokát, szögezte le Ambrus Attila. Manapság számos divatos társadalomtudós azt hangoztatja, hogy nincs lényeges kapcsolat az anyanyelv és az identitás között. Az anyanyelv elvesztése, a nyelvcsere távolról sem akkora gond, mint egyesek hiszik. A divatos szociológusokkal ellentétben az erdélyi magyar egyházak képviselői azt vallják, a vallásnak mint fontos értékek (köztük az anyanyelv) megjelenítőjének, szerepe van az identitás kialakításában, megőrzésében. – Elhallgatnak a harangok, elhallgat az iskolacsengő, ezért az anyanyelvi oktatás biztosítása a református egyház prioritásai közé tartozik, figyelmeztetett Szegedi László, a brassói egyházmegye esperese, azon a kőhalomi tanácskozáson, amelyen az egyház és iskola közös szolgálatának feladatait, lehetőségeit térképezték fel. Egyre kevesebb pedagógus vállalja az értelmiségi sorsot falun. „Az egyházaknak szerepet kell vállalniuk az anyanyelvi oktatás anyagi feltételeinek biztosításában” – szögezte le Szegedi László, aki lakásában, parókiáján harminc középiskolás diáknak nyújt ingyenes szállást és ellátást. Ki kell építeni a Bukarest–Négyfalu–Brassó–Kőhalom–Segesvár–Medgyes–Nagyszeben tengely mentén a szórványiskola- és szórványkollégium-hálózatot. /Ambrus Attila: Egy közhely rehabilitálása. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./
2008. január 21.
Két előadással indul nyolc helyszínt érintő turnéra a sepsiszentgyörgyi Háromszék Néptáncegyüttes. Az Ivácson László által összeállított Erdélyország az én hazám című folklórműsort a nagyenyedi, illetve a nagyváradi művelődési házban láthatja a közönség, majd Szatmárnémetiben, Nagykárolyban, Zilahon, Besztercén, Kőhalmon, és Sepsiszentgyörgyön a Csávási ballada című előadással lepnek fel. /Turnén a Háromszék együttes. = Krónika (Kolozsvár), jan. 21./
2008. január 30.
A tömbnek fel kell ismernie, hogy amikor magára hagyta a szórványt, önmagára szabadította a bajt. Az EP-választáson az RMDSZ szórványban győzött, Tőkés László püspök, a független jelölt pedig a tömbmagyarság bizalmát nyerte el, ebből arra a következtetnek, hogy az RMDSZ szórványpolitikája jó, a tömbmagyarság autonómiatörekvéseit pedig nem képviseli. Ambrus Attila újságíró nem fogadja el ezt. Domokos Pál Péter már a harmincas években figyelmeztetett: a csángók sorsa vár a székelységre és az egész romániai magyarságra is. A legavatottabb szórványszakértő, Vetési László a már felszámolódott zárványfalvakra mutatott: „Mi, az anyaország és a tömbmagyarság, annak árán maradtunk meg, hogy ők, a szórvány felszámolódtak. ” Azonban Déva és Kőhalom példája bizonyítja, hogy az elszórványosodással szemben parterősítő ellenfolyamatot lehet elindítani. A szórvány a hűség példaképe. A tömbnek fel kell ismernie, hogy amikor magára hagyta a szórványt, önmagára szabadította a bajt. Korszerű nemzetstratégiára van szükség. /Ambrus Attila: Partszélről pártszélre? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./
2008. december 12.
Egyház- és iskolaépítő püspökként tartják számon a leköszönő Szabó Árpád erdélyi unitárius püspököt. Senkinek sem szabad elkallódnia, ebből indult ki, amikor végigjárta az Egyesült Államokat, hogy az iskolákhoz, a tervek megvalósításához pénzt gyűjtsön. Szabó Árpád /sz. Homoródszentpéter, 1935. ápr. 15./ vegyészmérnök szeretett volna lenni, végül mégis a teológiára ment. 1957-ben szerzett lelkészi oklevelet. 1958–65-ig Kiss Elek püspök titkára, 1965–76-ig kolozsvári lelkész, közben 1968-tól teológiai óraadó, 1976-tól egyetemi tanár. 1977–78-ban a chicagói Meadville-Lombard Teológiai Főiskolán tanult. 1990–94-ig a kolozsvári teológiai intézet rektora. 1996 januárjától főjegyzője, 1996. július végétől megbízott, 1996. december 13-ától pedig 30. megválasztott püspöke az erdélyi unitárius egyháznak. Ő volt az első, akit az 1996-ban módosított alaptörvény szerint meghatározott időre választottak püspökké. Azelőtt életfogytiglan választottak püspököt. 1989 az újrakezdés volt az unitáriusoknak is, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Baróton, Marosvásárhelyen, Erdőszentgyörgyön és Fehéregyházán építettek templomot, Nyárádszeredában most épül egy templom. Aztán épületeket vásároltak Nagyváradon, Csíkszeredában, Kőhalomban, ezeket átalakították templommá. Az udvarhelyszéki Lókodon ötven férőhelyes öregotthont hoztak létre. Az egyház célja, hogy iskolaépületeit úgy használja ki, ahogyan az építők eltervezték. Kolozsváron és Székelykeresztúron is tárgyaltak a világi iskolák vezetőivel, és Szabó Árpád felajánlotta: próbáljanak egyesülni. A gyermeklétszám csökken, ez komoly gondot okoz, valósággal kihúzzák egymás kezéből a gyermekeket. Az az iskola lesz életképes, amelyik minőségi oktatást tud biztosítani. Keresztúron megállapodtak, hogy a két iskola egyesülni fog, és kidolgozták az unitárius felekezeti oktatás középtávú stratégiáját, amelynek egyik fontos elve: egy épület, egy iskola. Hosszú távon a vita okafogyottá válik, mert nem lesz elég gyermek. A restitúció vontatottan valósul meg. Visszakapták az unitárius püspökség épületét, a székelykeresztúri iskolákat, és visszakapták, de még nem vehették át a régi kolozsvári kollégium épületét, amelyben ma a Victor Babes Iskolacsoport működik. – A nagyvárosi gyülekezetekből kisebb egyházközségeket hoztak létre. /Benkő Levente: Senkinek sem szabad elkallódnia. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./
2009. április 29.
Elvárjuk, hogy a szórványba felnövő fiatal magyar identitástudatú legyen, írta Czika Tihamér az Új Magyar Szó Manna.ro honlapján. Erdélyben nagyon sok olyan közösség van, amelyek közép-távon nem fognak megmaradni. A szórványközpontoknak (Válaszút, Déva, Kőhalom, stb.) nagy jelentőségük van. Van-e megoldás a magukat megtartani és megszervezni már nem képes szórványközösségek számára? Czika Tihamér szerint a Duna Tv üzenete „idegen a szórványban élő fiatalok számára”, jobb lenne, ha a fiatal az RTL Klub és TV 2, „számára élvezhető, emészthető műsorán” nőne fel. Czika Tihamér szerint a megoldás a magyar kereskedelmi média eljuttatása. Gyakran elhangzik: szórványban sok a vegyes házasság, az ezekben felnövő gyerekek meg legtöbbször románokká nőnek fel. Czika megállapította, soha senkin nem szabad számon kérni a párválasztását. Joga van-e a városi értelmiségnek a vidéki szórványközösségekben élőkre „erőszakolni” saját magyarságmegmentési mentalitását? – tette fel a kérdést. /Czika Tihamér: Magyar szocializálódás a szórványban. = Manna.ro. ápr. 28./
2009. december 11.
Belgiumi támogatással tanműhelyt kíván indítani a közeljövőben a Brassó megyei Kőhalmon alapított szórványdiákotthonában a helyi református gyülekezet. Az intézményt közel másfél évtizede megálmodó Szegedi László lelkész, elmondta, céljuk, hogy a gyerekek szakmát is tanuljanak. A kőhalmi diákotthonban jelenleg 46 szórványtelepülésről érkezett diák lakik Amennyiben sikerül előteremteni a szükséges anyagi erőforrásokat, akkor további két épülettel szeretnék bővíteni az otthont. Szegedi László lelkész 1990-ben, a gyülekezet alakulásakor került Kőhalomba, a kisvárosba. Templomot, parókiát építettek, s amikor látták, hogy a magyar gyerekek zöme román tagozaton tanul, előbb magyar óvodát indítottak, majd a helyi szakiskolában is beindult a magyar tagozat. 1995-ben bentlakást hoztak létre számukra. Szeben és Maros megye szórványtelepüléseiről is érkeztek diákok. A bentlakás mellett könyvtár, számítógépterem, sportpálya áll a diákok rendelkezésére, és az egyház egy asztalosműhelyt is működtet számukra. Jelenleg három véndiákot támogatnak: egyikük Kolozsváron tanul jogon, a másik kettő a székelyudvarhelyi tanítóképző főiskolára jár. Szegedi László vallja, hogy az erdélyi magyarság fennmaradását – ahogy Reményik Sándor is fogalmazott – a templom csak az iskolával közösen tudja biztosítani. Az Illyés és az Apáczai Közalapítvány megszüntetésével a szórványkollégiumok helyzete bizonytalanná vált, hiszen épp a legfontosabb elemet iktatták ki: a kiszámíthatóságot. /Pap Melinda: Szórványdiákotthont működtet a kőhalmi református gyülekezet. = Krónika (Kolozsvár), dec. 11./
